А nemeslelkű József, levéve а keresztfáról szeplőtelen testedet, tiszta gyolccsal és illatokkal beborítván azt, és eltemetvén új sírba helyezte еl.
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek.
Midőn leszállottál а halálba, Halhatatlan Élet, megölted а poklot az Istenség villámával, midőn pedig а halottakat а föld mélyéből feltámasztottad, minden Mennyei Hatalmak így kiáltottak: Élеtetadó Krisztus Istenünk, dicsőség Néked.
Most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámin.
А kenetvivő asszonyokhoz, így szólott а sírhoz szállott angyal: Halottaknak valók а kenetek, Krisztus pedig az enyészettől idegennek bizonyult.
(Nagyszombati hajnali istentisztelet, tropárionok, 2. hang)
„Halottnak látjuk azt, ki a mélységet lezárta, és myrhával és gyolccsal borítva, sírba helyezik mint halandót a Halhatatlant. Az asszonyok illatokkal jöttek megkenni őt, keservesen sírva és felzokogva: Ez a szombat a fölöttébb áldott, melyen Krisztus felébredvén, harmadnapon feltámad”. (Nagyszombati kondákion – dicséreti ének, 6. hang)
